Zárak fejlesztése

A 18. század elején a bütykös forgózárat az angol D. Porter találta fel. Kulcsszáma több mint 20 féle nádzárról több mint 80 típusra nőtt. A 19. század közepén az európai gyártók bütykös forgózár és nádzár alapján alakították át a csúszó-forgózárat, kulcsszáma elérheti az 1600 típust.

1848-ban az amerikai L. Yale feltalálta a hengeres tűs golyós zárat, amely a világ leggyakrabban használt zárjává vált. A modern golyózárak szerkezete új fejlesztéseket kapott, és kétirányú, háromutas, négyirányú márványszerkezetek, valamint sík, kétoldalas, sokoldalú, kétsoros kétoldalas, többsoros több- oldalú golyók szerkezete és kombinált golyók szerkezete, ezáltal nagymértékben javítja a zárak titkossági teljesítményét, így a zárak száma az eredeti 2500-ról az "irány" és az "arc" megváltoztatásával egymillióra változik.

A 20. század 70-es éveiben a mikroelektronikai technológia alkalmazásával megjelentek a mágneses zárak, az infravörös zárak, az elektromágneses hullámzárak, az elektronikus kártyazárak, a Yaohan ujjlenyomat-zárak, a retinazárak, a távirányítós zárak stb. Ezek a zárak magas szintű titkosságot biztosítanak, amihez nem hasonlítható a mechanikus felépítés. A modern zárak meghatározott rendszerben is programozhatók beállított logikai kapcsolat szerint. A modern zárak osztályozhatók anyag, cél, kulcs megléte vagy hiánya, biztonsági jellemzők és felépítés szerint.